Befejezem

Két és fél éve írtam a blogot, hogy hírt adjak a kalandjainkról, hogy a család, az ismerősök többet tudjanak rólunk. Benne az összes külföldön töltött nyolc év sűrítve, részletekben. Hazatértünk, ami nagyobb kaland mint az eddigiek, de igazából épp csak akkora, és olyan mint bárki más élete. Legalábbis remélem, reméljük, hogy mostantól teljesen átlagos életünk lesz. Ezt csináljuk, azt csináljuk, ide megyünk, oda megyünk. Semmi különös.
Nagyon sokat kell most tanulni, dolgozni, a gyerekekre és egymásra figyelni. Nincs időm, energiám a blogra. Búcsúzom mindenkitől, aki követett, akiket és követtem, a blogtársaktól.
Mindenkinek minden jót!

Rita

Csináld magad ajándékok

Közeleg a karácsony, meg az iskolai karácsonyi vásár. Valamit csinálni kell, és jó, hogy rátaláltunk a Made by you műhelyre. Hangulatos, kellemes ide betérni, és még a fiúk is el festegettek három órán át, miközben az ecsetet hol a vízbe, hol a zöld teába mártogatták. Nyakig festékesen, és nagyon vidáman készítettük a tálakat, fenyődíszeket, bögréket.

Ezek még nincsenek készen, igazi színüket, és mintájukat majd égetés után nyerik el, akkor majd sötétvörösek, fenyőzöldek, terrakották és napsárgák lesznek. Fényesek lesznek, és az a fekete és kék-fehér valamilyen repedezett mintázatot fog kapni. Hmm, izgalmas.

Görkorin

Visszatérve a gyerekek, főleg Áron görkori lázban égett. Történt ugyanis hogy amikor kinn ott aludt egy ismerős családnál, másnap reggel lenn a parton kölcsönkapott görkorival gyakorlatilag egy délelőtt alatt megtanult korizni. És nem is akarta abbahagyni.
Igen ám, de Pesten nem olyan könnyű olyan teret találni, ahol szabadon lehet korizni. Egyszer elvittem őket a MOM-Park mögötti térre, ott nagyon jót gurultunk sötétedésig.

Aztán a neten találtunk egy görkorcsolya parkot Óbudán, amit még a szezonzárás előtti pont az utolsó hétvégéjén nyitva találtunk. Szép idő volt, és jót gurultunk.

Nekem egy kicsit mesterkélt volt az egész, és nagyon jó lenne olyan szabadtéri helyeket találni a fővárosban, ahol tudnánk görkorizni.

Ünnepelve

Szombat este felvettük a "szép-kék-ruhánkat", és egy kellemes barcelonai bárban jöttünk össze néhányan. Egy-két munkatárssal, akikkel már három éve együtt gyűrjük az ipart, és kezdjük már megismerni egymást, tudjuk ki, hogyan küzd, hogy menjenek a dolgok, hogy egy kicsit megvalósítsák az álmaikat. Már ők is zömmel benne vannak a klubban, azaz tíz éve együtt vannak a párjukkal és a gyerekekkel, és tolják a szekeret hegyen át völgyön át. De akkor este szépek voltunk, és mosolygósak.

Barcelona, visszatérő

Október végén volt egy utunk Barcelonába. Részben a munka miatt mentünk, de tartoztunk ennyivel a gyerekeknek is, magunknak, is, hogy ne érezzük annyira elvágva a szálakat. Na meg vittük az öreg Citroenünket, hogy örökre otthagyjuk valami ismeretlennek. Csongor, mikor megtudta, krokodil könnyeket hullatott. Ezt a kocsit még Svédországban vettük, mikor Áron megszületett, és azóta hűségesen szolgált minket. Költözött velünk, cipelte a bútorainkat, ingóságainkat, csomagjainkat, bicikliket, innen-oda, onnan-ide, és sosem hagyott cserben.

Egy csütörtöki napon indultunk éjszaka egykor, hogy még aznap elérjük a genovai kompot. Az első körforgalom után megállított bennünket a rendőr. Pedig pont velük nem akartunk találkozni, mert az autó zöldkártyája Castelldefelsben várt bennünket. Az éjszaka közepén egy külföldi rendszámú kocsi telepakolva, kicsit gyanúsnak tűnt, de mikor látta, hogy gyerekekkel vagyunk kérdés nélkül elengedett. Felváltva vezetünk, majd a következő rendőr Olaszországban intett le, hajnalban, és meglehetősen idegesen, tört spanyollal figyelmeztetett:
-Cáálma, cáálma, no láámpara, ciento treinta!  - azaz nyugi-nyugi, ne villogjuk le az előttünk haladót, mert csak 130-al lehet közlekedni. Ok, igazad van, aztán mentünk tovább.
Pontosan délelőtt 11-re  értünk a kikötőbe, a komp várható indulása előtt két órával. Amiről aztán kiderült, hogy csak este hatkor fog indulni, és ha már egyszer benn voltunk az autóval a kikötőben, akkor onnan se ki, se be nem lehetett menni. Hulla fáradtan várakoztunk órákig. Ráadásul most ezt a járatot összecsapták a Tangerbe utazó igencsak tarka-barka utazóközönséggel. Tele voltunk ütött-kopott autókban összezsúfolódott Afrikába igyekvő szerencsétlenekkel, akik mindenféle limlomot halmoztak fel a kocsijuk tetejére, hogy csak úgy imbolygott a sok csomag odafenn. Szörnyű volt.
Mikor nagy nehezen feljutottunk a kompra, nem nagyon mozdultunk ki a szobából. Másnap délben érkeztünk meg Barcelonába, és megfogadtuk, hogy soha többet nem utazunk ezzel a komppal.

Még az indulás előtt alaposan megszerveztem mindent, hogy a gyerekek mehessenek a régi iskolájukba. Castelldefelsben volt a hotel, hogy a régi helyen legyünk. Szabolcs egyenest a munkahelyre ment a kikötőből, a gyerekek pedig még a hotelig sem akartak elmenni, hanem az iskolába igyekeztek.
Először nem értették mit keresünk ott, és főleg mit akarunk, de aztán hívták az igazgatónőt, aki a hozzájárulását adta, hogy ideiglenesen újra beüljenek a padokba.

Óriási volt az öröm. Nemcsak a mi, de az ottaniak részéről is. Áron osztálytársai a nyakamba ugráltak, és körülugrálták Áront is. Még aznap délután mentünk szülinapi zsúrra, mintha mi sem történt volna. Volt aki csak azt jegyezte meg, hogy de rég nem látott bennünket. Nem is tűnt fel nekik, hogy már nem lakunk ott. A gyerekeket meghívták magukhoz aludni, médpedig egy nagyon kedves katalán család, akiknek mindkét gyekekével a mi kettőnk egy osztályba jártak. Tele voltunk programmal, zajlott az élet.

De valahogy mindezek ellenére azt éreztük, legalábbis Szabolcs, és én hogy jó ez így ahogy van, már nem akarunk ott kinn élni. Jó volt, szép volt, megyünk majd, ha tehetjük, és ennyi.
Most otthon a helyünk.

10 évesek leszünk

Ebből a mozgalmas és küzdelmes tíz évből nyolc ide van rejtve a blogba. Ennyit töltöttünk külföldön, hogy aztán újra itthon próbáljunk szerencsét. Szép volt, nehéz volt, de együtt csináltuk.

Készülődünk

.... a jövő hétre, amikor is kedd hajnalban indulunk Barcelonába. Délután egyre kell Genovába érnünk, ahogy mint korábban is tettük, kompra szállunk, és úgy megyünk egészen BCN-ig.
Az autónkat ugyanis vissza kell vinnünk, mert miután kb. féléves és drága procedúra után lecseréltük a svéd rendszámot spanyolra, most itthon mindent újra kellene kezdenünk. Így bármennyire is szeretjük a jó kis Citroenünket, már nem ér annyit, hogy újra kezdjünk vele mindent, ezért otthagyjuk Spanyolországban, és majd idővel "eladódik".

.... készülünk még a sok ismerőssel, gyerek baráttal való találkozásra.

.... de még van más is készülőben van: mivel épp ott tartózkodásunkra esik a 10 éves házassági évfordulónk, így egy bulit is csapunk. Ahhoz meg ugye kell kiscipő, kisruha...

Rossz a kedved? Zumbázz vagy salsázz!

Nagyon jó kis helyre bukkantam a közelünkben, ahol sok-sok táncos programból lehet választani, kinek kedve és mersze szerint. Nem lényeg, hogy tudod-e a lépéseket vagy sem, a fő a jókedv.
Tegnap a Sala Fit Animációt próbáltam ki. A kubai Osvaldo tartja, aki alig-alig beszél magyarul de ez senkit sem zavar. A ritmust úgysem tudná magyarul mondani:
un.dos.tres - cinco. seis.siete és előröl un.dos.tres - cinco.seis.siete
Volt két ötven plusz hölgy is, hát nagyon jókat nevettünk magunkon.

Izgalmas napok az iskolában

A múlt héten ünnepelte Csongor iskolája történetének 30. évfordulóját. Már régóta készültek az eseményre. Az épületet feldíszítették, a tanulók 30-as táblákat készítettek, saját ötleteik szerint. Fordított napot rendeztek, az iskola igazgatókra már régóta lehetett szavazni. A tanárok ültek a padban, és a gyerekek tartották az órát. Emléklapok készültek, a tanulókat pedig egy-egy kék alapon sárga feliratos gumi karszalaggal  ajándékozták meg. Este a régiek gyűltek össze. Az igazgatónő mesélte, hogy vagy 300 voltak. Biztos nagy buli volt.

Pénteken szintén az iskola adta a helyet a Bólyai matek versenynek. Erre mi még nem neveztünk, de a kézilabda tornán már Csongor is részt vehetett, pedig még csak most kezdte. Rixi, az edző cserének már beállította őt is.

Olyan kis ügyesek, jó volt a padról szurkolni. 

Az első otthoni süti

Régen, főleg Svédországban a vasárnap délután a sütemény sütés ideje volt, ez mindig meghittséget, melegséget varázsolt a házba. Ez kissé elmaradt Spanyolországban, ahol helyette vasárnaponként a nagy családi ebédek, vendéglőben elköltött hosszúra nyúló étkezések, és az azt követő tengerparti séták voltak szokásban.
Mióta hazajöttünk főként az alapfunkciók beindításán, saját magunk utolérésén, és az egyes tárgyak, íratok, dokumentumok helyretételén küzdöttünk.

Most vasárnap azonban újra előjött a "sütni-kéne-valamit" érzés, és ez olyan jó volt, az első jele annak, hogy kezdjük otthon érezni magunkat. Liszt, tojás, cukor, margarin, lekvár mindig van otthon, sütőpor, és élesztő az nem volt, de még így is lett belőle valami linzer-féleség.Nagyon-nagyon béna lett, kemény, égett, kicsi, de azért este tízre mind elfogyott.

Közben lett kerítésünk kertkapuval, előkertünk szép zöld fűvel, és virágokkal...

.....gyerekeknek barátságos szoba,
van napalinak berendezett napalink,
és nem mellékes: matrac az ágyunkon.

Pécs II.

Európa Kultúrális Központjaként sok-sok izgalmas kiállítás, program kínálkozik. 

Zsolnay Múzeum

Bauhaus kiállítás

A  Zsolnay múzeum nagyon szép. De amit igazán szerettünk volna látni, az a Gyugyi-gyűjtemény amely kb. 600 db-os Zsolnay magánygyűjtemény, és nemrég került haza az Egyesült Államokból. Ezt viszont előzetes bejelentkezés után lehet megtekinteni, és januárig már minden hely foglalt. 

Kíváncsiak voltunk a Magyarok a Bauhausban c. kiállításra is, ezt meg tudtuk nézni.

A kirándulás non plus ultrája a kedves ismerősöknél elköltött finom vacsora volt. Köszönjük Péternek és Eszternek a szép estét!

Két nap Pécsen, I.

A magyar munkába állásunkhoz szükséges papírok megszerzéséhez kötelezően elvégzendő fizetős  tanfolyamért Pécsre kellett mennünk. Nem is bántuk nagyon, hiszen már sokat hallottunk arról, hogy milyen szépen felújították a városközpontot. Szerencsénk volt, mert nagyon szép időt fogtunk ki, így sokat sétáltunk. Régi emlékeinkben a központ a Széchenyi térből, és a Király utcából állt. Most viszont sok teret felújítottak, térköveztek, hangulatossá varázsoltak egy-egy kisebb szoborral, dísznövényekkel. Ami különösen tetszett, hogy szinte minden téren kialakítottak egy kis csobogót, vízfolyást, a Főtérre éjszaka kivilágított szökőkút is került, így sokkal mozgalmasabbá váltak a terek, élettel teltek meg és modernebb arculatot is kaptak.

A POTE szomszédságában is áll egy kisebb Dzsámi és Minaret.

Íme az egyik csobogó, szerintem nagyon jó ötlet.

A Szécsenyi tértől a Káptalan utca vezet a Zsolnay Múzeumig.

A Zsolnay Múzeumban megtudtuk, maga az épület Pécs egyik legrégibb lakóháza, amely a mostani felújítás során balesetet szenvedett: egy kőműves önhibáján kívül leverte a reneszánsz falfestést a homlokzatról. Ha épp nem jár arra egy művészettörténész még az a pár folt sem maradt volna meg, ami most látható. Kárpótlásul viszont esténként a szemközti házra szerelt vetítőkkel, az eredeti falfestést vetítik a homlokzatra.

A Bauhaus Múzeum kertje.

Budapest, nekem új helyek, ahol jól érzem magam I.

Ahogy az előbb is írtam, mi még a rácsodálkozós időszakunkban vagyunk, ami olyan jó lehet, mint a kisgyerekeknek: Budapestet járva, az ügyeinket intézve rábukkanunk egy-egy felújított térre, utcára, és nagyon örülünk neki.

A MOM Park mögötti tér kifejezetten Castelldefelsre emlékeztet. Ide kijöhetnek a gyerekes családok,  nincs ugyan játszótér, de szabadon lehet szaladgálni, biciklizni vagy görkorizni, miközben a szülők trécselhetnek. Miközben Közel vagy a Gesztenyés játszótér is, ha hintázásra vágyunk. Miközben Csongor focizott, mi itt mulattuk az időt.

A Millenáris Parkban még mindig nagy dolog felemelni a Suzukit

...És megetetni a halakat.

A Margitszigeten szép új játszótér épült, nekünk ez is nagyon tetszett.

Ősz, az erdei túrák szezonja

Nagyon szeretem az őszt, ez az évszak nem igazán volt Barcelonában, legalábbis nem úgy, ahogy Magyarországon megszoktuk: pont jó hűvös, ködös, színes, és jó szagú, hogy az ember kivágyik az erdőkbe. Ott gyakran még októberben is 27 fok volt, a növényzet főleg örökzöldekből áll, így nem váltanak színt ősszel.
Szombaton mi is tettünk egy nagycsaládos kirándulást Dobogókőn.

Kissé ködös kilátás Dobogókőről a Dunakanyarra

A legnagyobb fiúk a kismacival voltak elfoglalva

A többiek, azaz hat lábonjáró gyerek, négy szülő és két nagyszülő, pedig Brown-féle mozgással a legnagyobb rendezetlenségre törekedtek

Ezt a sziklát meg kellett mászni, megjegyzem Szabolccsal ketten mi is megmásztuk, készült rólunk is fotó, nagyon szép, majd később felteszem:)

Made by you

Ekészültek a múlt vasárnap a Puskás étteremben festett kerámiáink, amit a Királyi Pál utcában lévő Made by you kerámia műhelyben égettek ki. Személyesen mentünk el érte, és megérte, mert egy nagyon aranyos helyre bukkantunk. Itt mindenki megismerkedhet a különböző cserépfestési technikákkal (csipke, repedezett), de van selyem festés is, lehet szülinapi bulit rendezni, kedvedre festhetsz képet, bögrét, kancsót egyéb apróságokat.

Nagyon élvezzük, hogy egy kicsit turista szemmel nézzük Budapest utcáit: sok új, szépen rendbe hozott sétálóutcát fedezünk fel, érdekes üzletekkel, apró beülős kávézókkal. Olyan sok minden változott nyolc év alatt!

Life with optimism

A múlt héten Áront el kellett vinnem a pedagógiai szakszolgálathoz, pszichológushoz, hogy megállapítsák az iskolára való érettségét.
Hú, ettől nagyon ódzkodtam, valahogy rosszul hangzott az egész. Pszichológushoz, mi köze az én gyerekemhez, és miért vagyok én erre köteles, és mire megyek majd a szakvéleményével?
A biztonság kedvéért előkapartam a szennyesből ezt a magáért beszélő pólót.

Végül kár volt az aggodalomért, nagyon kedvesek voltak, még segítettek is, mert amíg Áron a nénikkel beszélgetett, addig elintéztem a bankot.
De őszintén, csak rá kell nézni erre a gyerekre, milyen sötéten is látja a világot, főleg ha egy tál gombóc is elé van téve!
Optimizmust és jókedvet mi is tanulhatunk tőle.

Torino II., Lignotto, a FIAT gyárépülete

 Ma csak ezt az épületet használják irodaházként.

A  Lignotto, régi gyár épületében nevű ma bevásárlóközpont, hotelek, színház, kollégium, fogorvosi egyetem fakultása található.
Egészen hihetetlen volt, hogy egy szoba egy ablaknyi méretű volt, hatalmas, óriási belmagasággal, melynek ellensúlyozására túlméretes lámpákkal, faliképekkel, gigantikus gardróbókokkal volt berendezve. Nagyon furcsa volt itt aludni.

A tetején kialakított kb 4 km hosszú, két végén döntött pályán próbálták ki az elkészült modelleket, mintegy 80 modellt dolgoztak itt ki. Ottjártamkor a tetőn lévő elegáns étteremben a FIAT tartott elegáns fogadást.

A gyár végében lévő fedett felhajtón gurultak fel az autók a tetőre. 

Múlt hét Torinoban, I.

A múlt héten egy  szakmai jellegű kurzuson vettem részt Szabolcs segítségével, és támogatásával Torinoban. Vasárnap kettőkor érkeztem, és egyből be is mentem a városba, ahol befizettem egy városnéző buszos túrára, ami egy órában bemutta a fő nevezetességeket (Királyi Palota, főtér lovasszoborral stb.), majd felmentem a város jelképévé vált Mole Antonelliana tornyának legtetejébe (na jó csak a teraszig). A 163 éves épületet először zsidó templomnak tervezték, manapság viszont mozi múzeumként működik. A liftben kissé klausztrofóbiásan éreztem magam, de megérte, hiszen felülről szemlélhettem a Pó folyó partján elterülő város gyönyorű tereit, épületeit, a messzi hegycsúcsokat, némelyiket hó fedte.

Az ERASMUS kurzusok  az európai radiológusok számára rendezettt szakmai továbbképzések. Érdekes volt megtapasztalni, hogyan kavarognak a különféle nemzetiségű orvosok Európában: volt Berlinben tanuló kuvaiti orvos, német kolléga, aki Hollandiban él, magyar radiológus, aki Norvégiában, svéd ismerős, akivel Barcelonában találkoztam, ciprusi fiatal, aki Svédországban, dolgozik, és ahonnan Barcelonába is küldenek eseteket, és még kitudja hányféle náció, milyen országokból.

Jutalom ebéd a Puskás étteremben

Az ebédkészítésre persze már nem jutott idő, így meglepetésképp a Puskás Pancho Sport Pubban ebédeltünk. Nagyon kellemes élményben volt részünk: gyereknapot tartottak. Egy tágas teremben találtuk magunkat, ahol igényes játékok voltak, a gyerekek szabadon játszottak, zsonglőr tanította őket tányért pörgetni, még nekünk is a kezünkbe nyomta a pálcát és a tányért. Lehetett cseréplapra, agyagtálkára  festeni, amelyeket kiégetnek a Made by you nevű műhelyben, magam is festettem egy medállt, keddre már készen is lesznek, alig várom, hogy meglássuk, milyenek lesznek. A Rainbow könyves standján szép kiadású, nagyon színvonalas gyerek könyveket találtunk, amelyől néhányat vettünk is, sőt még délután, este elolvastunk egyet-egyet.
És bár a hangulatot, ami már így is nagyon vidám és fesztelen volt, még tovább emelte Mr. Stevie a zongorista játéka. Az arcfestést már majdnem el is felejtettem megemlíteni.

Nagyon jól éreztük magunkat, az étteremben-evés, és viselkedéssel járó családi stressz helyett pár kellemes, és tartalmas órát töltöttünk együtt.
Megtudtuk, hogy minden vasárnap van gyerekprogram. Ide mindenképp visszajövünk.

Kaptató esőben

Ma rendezték a II. kerületi Kaptató futóversenyt, ahova iskolák, családok, és magányos futók is nevezhettek, és persze Csongor is indult. Mi a családi futást kihagytuk, mert bőrig áztunk, talán jövőre.

Szakadó eső volt, de a lelkesedést nem törte le, így is rengetegen részt vettek rajta, állítólag még többen is, mint tavaly. Csongor is élvezte, szerencsére nem esett a csúszós talajon.